Hormonális hízás – amitől mindenki retteg

Olvasási idő: 6 perc

Ezek a kifejezések mindenki fejében ott élnek: kötényhas, hasi elhízás, hormonális zsírraktárak – mindenki hallott már róluk, de pontosan csak kevesen tudják, mit takarnak. Ebben a cikkben szeretném lerántani a leplet a teljesség igénye nélkül (mert hogy ilyen véleményem szerint nem létezik) a hormonális elhízásról, illetve annak leggyakoribb, legismertebb formáiról. Nem is célszerű elhízásnak nevezni a téma szempontjából az állapotot, hiszen több módon is meghatározhatjuk, ki számít egyáltalán túlsúlyosnak vagy elhízottnak. Inkább a különböző helyeken történő zsírlerakódás kifejezést használnám, hiszen egyes egyének esetén különböző állapotok különböző helyeken halmozzák fel a felesleget.

Vágjunk is bele – hogy jönnek egyáltalán a hormonok az elhízáshoz?

Számos tudományos áttekintés jelent meg az elhízás okairól és egészségügyi következményeiről az elmúlt években és egyre nagyobb figyelmet kapott az a tény, hogy a testforma, pontosabban a zsírszövet regionális eloszlása ​​legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a teljes testzsír mennyisége a betegséget okozó szövődmények előrejelzésében.

Manapság már bármilyen médiában olvashatunk az elhízás konkrét okairól, következményeiről, a legyőzéséhez szükséges életmódbeli változtatások felállításáról. Ennek következtében a laikus közvélemény folyamatosan ki van téve a következő üzeneteknek:

  1. Az elhízás vagy a túlzott testzsír jelentős egészségügyi probléma és számos krónikus betegség kialakulásának kockázati tényezője; és
  2. A testzsírfelesleg, amely egyre több embert érint, modern, kényelmes életmódunk következménye: túl sokat eszünk ahhoz a kevés energiához, amit elhasználunk.

Az energiaegyensúly egyenlet első pillantásra olyan nagyon egyszerű, hogy nehéz lehet megérteni, miért nem sikerült megoldanunk ezt a problémát. Végül is, már 40 évvel ezelőtt meghódítottuk az űrt és leszálltunk a Holdon, az elhízás nem lehet olyan bonyolult probléma. Sajnos a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a túlsúly-járvány továbbra is tarol, méghozzá aggasztó mértékben…

Az életkor, a nem, a genetika és az etnikai hovatartozás széles etiológiai tényezők, amelyek mind-mind hozzájárulhatnak a zsigeri zsírszövet felhalmozódásának változásaihoz. A pozitív energiaegyensúly, -tehát mikor több energiát fogyasztunk, mint amennyit elégetnénk- és az ebből következő súlygyarapodás esetén az arányosan megnövekedett zsírraktározásért felelős tényezők közé tartozhatnak a nemi hormonok, a hasi zsírszövetek helyi kortizoltermelése -mert hogy ez is termel- és a szervezeti kortizolszint, a pajzsmirigyhormonok és a növekedési hormon is – ezekről később részletesen is szó lesz.

Mégis, ha ennyire egyszerű az egyenlet, miért nem sikerült ellene tennünk eddig? A válasz, hogy több esetben bizonyítottan nem működik az energiamérleg, ugyanis hormonális gondokkal is szembe kell néznünk. Lássuk, melyek ezek közül a leggyakoribbak:

Megnövekedett kortizolszint

A glükokortikoidok, vagy a kortizol az a hormon, amely reggel felébreszt minket, viszont ő lép közbe akkor is, ha stresszes élethelyzetben vagyunk. Többek között a szénhidrát-anyagcseréért felelős, mivel stresszes helyzetekben szükség van a plusz energiára. Ilyenkor a kortizol extra oxigénnel látja el a szervezetet, és ehhez a zsír- és glükózraktárakból energiát szabadít fel. Ahhoz pedig, hogy ezt megtehesse és valóban energiát tudjon szolgáltatni a sejteknek, következésképp meg kell emelnie a vércukorszintet, amivel bizony erősen hozzájárul a zsírok felhalmozódásához – ez növeli az inzulinszintet, fokozza az étvágyat, így még inkább elősegíti a túlsúly kialakulását.

Régóta feltételezik, hogy a stressz összefüggésben áll a hasi elhízással, ebben viszont lehetnek egyéni eltérések. Egy 2018-as kutatásban, amely a hajban mért hússzútávú kortizolszint növekedését vetette össze a hasi elhízással arra jutottak, a kettő szorosan összefügg. Azonban azt is megállapították, hogy nem minden elhízott betegnél emelkedett meg a kortizolszint, természetesen, hiszen nem ez az elhízás egyetlen oka. Érdekes még az a tény is, hogy minden ember genetikailag meghatározott glükokortid (kortizol) érzékenységgel rendelkezik, tehát nem mindenki reagál erre hormonra ugyanolyan mértékben. A stressz jelentős szerepet játszhat az elhízás kialakulásában és fenntartásában azoknál az egyéneknél, akiknél fokozott a glükokortikoid érzékenység.

Vagyis nem légből kapott ötlet az, hogy a stresszmenedzsment az életmódváltás során ugyanolyan fontos, mint az étkezés, mozgás, pihenés. Egy stresszel -tehát kortizollal- terhelt szervezet ugyanis sokkal nehezebben fogja leadni a kilókat, mint egy hormonálisan és mentálisan kiegyensúlyozott egyén.

Ösztrogén- és egyén nemi hormonok egyensúlytalanságai

Az mindenképp érdekes, hogy nemi hormonok, mint az ösztrogén, progeszteron, LH, FSH, tesztoszteron és többiek, mennyire jelentős befolyással bírnak a testzsír felhalmozását eloszlását illetően. Véleményem szerint az ösztrogén van az elhízási faktorokra a legnagyobb hatással: az ösztrogének és az ösztrogénreceptorok szabályozzák a glükóz, vagy cukor- és lipid, azaz zsírmetabolizmus különböző aspektusait. Ennek a „metabolikus jelnek” a megzavarása, vagyis, ha az ösztrogénszint vagy az ösztrogénreceptorok nincsenek rendben, metabolikus szindróma kialakulásához vezethet. Az ösztrogének jelentősége a bőr alatti zsírfelhalmozódásban nyilvánvaló – az ösztrogén hormonterápia még a férfiaknál is növeli a bőr alatti zsír mennyiségét! Ez a hormon elősegíti és fenntartja a tipikus női típusú zsíreloszlást, tehát különösen comb-, fenék-, csípő- és alhastájékon halmozódik a felesleg és az intraabdominális, vagyis zsigeri-, vagy hasi zsírszövet csak kisebb mértékben gyarapodik.

Éppen ezért a nőknél különösen ügyelnünk kell arra, hogy az ösztrogénszintet kordában tartsuk. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a relatív ösztrogéndominanciát kizárjuk, azaz, hogy a megfelelő ösztrogén-progeszteron arányt, amelyek a ciklust is nagymértékben szabályozzák, fenntartsuk – persze előfordulhat nem relatív ösztrogéntúlsúly is, ilyenkor leginkább a csökkentésre, kivezetésre kell tennünk a fókuszt.

Pajzsmirigy-gondok

A sokak által rettegett pajzsmirigyproblémák sajnos az elhízás terén is igen mérvadóak, hiszen egyre többen küzdenek kóros pajzsmirigyfunkciókkal. Nyilvánvaló, hogy ez a testalkatban is megmutatkozik, hiszen a pajzsmirigyhormonok a teljes anyagcserénk meghatározó szereplői: ezek szabályozzák többek között a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcserét, optimalizálják a testhőt, a szívverést, az agyi funkciókat, és a többi. Alapvetően pajzsmirigy-alulműködés esetén a testsúly gyarapodásával, fázékonysággal, alacsony testhővel, fáradékonysággal, székrekedéssel kell számolni, míg túlműködés esetén épp az ellenkezőjükkel, mint a soványság, állandó hőemelkedés, hasmenés, de persze itt is előfordulhatnak egyéni állapotok, mint az, hogy alulműködésre utaló lelettel túlműködésre utaló tüneteket észlel a páciens és fordítva.

Egy 2019-ben készült kutatás a központi, hasi elhízás és a pajzsmirigyműködés összefüggését vizsgálta. Ehhez véletlenszerűen kiválasztottak 858 hasi elhízással küzdő résztvevőt és 500 nem elhízott kontrollt. Minden résztvevőnél megmérték a szérum szabad trijódtironint (FT3), szabad tiroxint (FT4), a pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH), testtömegindexet (BMI), a derék-csípő arányt (WHR), az éhomi vércukor- és inzulinszintet, az inzulinrezisztencia (HOMA-IR), a lipidkoncentrációt és a vérnyomást.

Arra az eredményre jutottak, hogy a központilag elhízott résztvevőknél nagyobb volt a pajzsmirigy alulműködés előfordulása, mint a nem elhízott kontrolloknál. A szérum FT4 szintje negatívan korrelált a BMI-vel és a szérum TSH-szinttel, tehát minél nagyobb volt a BMI és a TSH, annál kevesebb szabad T4 hormont találtak vérszérumban. Ebből két következtetésre is jutottak:

  • A központi, hasi elhízással küzdő résztvevők körében a pajzsmirigy alulműködés magas kockázatát fedezték fel.
  • Az FT4 és a TSH fontos szerepet játszik a súlyszabályozásban.

Amennyiben tehát a fenti tünetek valamelyikével és/vagy hasi elhízással és/vagy nehezen olvadó kilókkal küzdünk, mindenképp érdemes ellenőriztetnünk a pajzsmirigyünk, kortizolszintünk és nemi hormonjaink állapotát is, hiszen nem biztos, hogy a bevitt kalóriákkal van gondunk. Lehet, hogy valamilyen hormonális egyensúlytalanság okozza a makacs zsírpárnákat, ezt pedig a megfelelő étkezéssel, táplálékkiegészítéssel és életmóddal könnyen helyre lehet hozni, ha időben elkapjuk!